2016.08.28. vasarnap 15:00. Ferihegy.

Legnagyobb meglepetesemre nyitva a Lufthansa becsekkolos pultja. Meg nagyobb meglepetesemre nem tolonganak 50 millioan. Gyorsan csomagot felkap – rohanas – csekkolas – “a poggyasz mehet vegig, egeszen Mexikoig?”… – legyen szives, nem elhagyni Munchenbe.

Utolso kavecseppek beszurcsolese – utolso csokolozas es olelkezes majd konnyezo bucsu helyett megfaradt elkoszones Anyutol es Aputol. Megint.

At a security-n, a maradek egy oraban vegigmerem a magyar borkinalatot a repteren (meglepetesemre talalni egy-ket kincset mik sovargo szemmel merednek a polcrol fel centis porreteg alatt). Buszken huzom ki a mellkasom – kibirtam vasarlas nelkul (csak azert mert Mexikoba ezt az uveget is bele kellett volna tuszakolnom az amugy is gigantikus meretekkel rendelkezo hatitaskamba — ami mellesleg csak 15kilot nyom!!!!)

Illatfelhomben repdesve (helyi duty free-ben kiprobalt ambar soha meg nem vasarolt parfumoktol nyertem) szalltam be a gepbe majd szalltam fel a legbe.

Sajnos pontosabban nem is erkezhettunk volna Munchenbe – amit azert sajnaltam csupan mert 4 oram volt a transzferre. A repter tobb szot nem is erdemel csupan annyit meg, hogy dobbenetesen nem volt arra iranyulo kinalat hogy az ember minel tobb penzt kolthessen el. Kopogott a szemem az ehsegtol (meg az otthonrol hozott turo rudi sem enyhitette selymes porkolesu brazil bogrekaveval) de feher kolbaszon, szaraz perecen es tradicionales “meatloaf”on kivul csupan csokolade hegyek… hova legyek… vegul feltaraztam egy kisuveges olasz vorosborral (altato gyanant) es egy zacsko natur mogyoroval.

Idomet leginkabb a Lonely Planet: Mexiko kiadasanak tanulmanyozasaval toltottem – bar sajnaltam hogy mar honapokkal ezelott atragtam magam rajta nagy buzgosagomban. Nincs mit tenni. Irany a 12 oras repulout.

Mellettem ulo utitarsamtol eloszor ludborzott a hatam. Jol oltozott (ertsd nagyon draga de visszafogott ruhak), vicces kalapot viselo ferfi volt a 30as evei vegen. (valoszinuleg mondjuk a vicces kalapja pont annyiba kerulhetett mint nekem fel evi fizetesem) Egy pillanatra sem engedett fel feszult testtartasabol es csak bamult ki maga ele pislogas nelkul. Vessetek ram kovet – de a mai hireket nyomon kovetve az elso dolog ami eszembe jutott az az “ongyilkos merenylo” fogalma volt. Kandikaltam a taskajaba hiaba.

Akkor nyugodtam meg mikor eloszor szolalt meg es kert egy narancslevet a stewardessztol. Gondoltam magamban hogyha nagyon Allah-hoz keszulne akkor nem nagyon erdekelne hogy oltsa a szomjat. Megis meg mindig csak ult es bamult maga ele.

Akkor olvadt fel a jeg mikor probalta bedugni a fulhallgatot a rendszerbe, de nem ment neki. Az erintesnek eszmeletlen ereje van – tudom en. Megfogtam a kezet es bedugtam amit be kellett :))) (fulhallgatot ertem ez alatt :)) hehe

Par perccel kesobb nekem esett meg a bajom a kis buzi olasz vorosboros uveggel – mire kivette a kezembol es segitett kinyitni. Szavak nelkul is cimborak lettunk.

Mar mar kellemesnek nevezhettem volna az oceant atszelo tobbnyire alvassal telt utunkat mire megerkezni latszottunk. Ismetlem: latszottunk. A tortenethez hozza tartozik az is hogy nekem 2 oram allt rendelkezesre hogy atszalljak egy belfoldi Volaris jaratra amivel vegulis megerkeztem volna Guadalajara-ba. Papirforma szerint hajnal 4kor landol a Lufthansa Mexiko City-be majd hajnal 6kor szall fel a Volaris jarata.

Ehhez kepest nem tudtunk landolni. Hala az esos hurrikan-idoszaknak errefele a kifuton allt a viz. Fel ora folosleges repdeses utan a kapitany kozolte hogy nem tudunk leszallni igy iranyt vettunk Toluca reptere fele (kb 60 kilometer). Igen am – de ez a kis repter annyira nem volt felkeszulve rank hogy meg ahhoz sem volt kapacitasa hogy lepcsoket toljanak a gephez – hering a konzervben effektus ugy 2 oran keresztul. Kellemes.

Vegul olyan reggel 7fele sikerult leszallunk Mexiko Varosba.

Persze mondanom sem kell hogy a legitarsasagok egymasra mutogattak es nem kaptam semmi nemu karpotlast azert hogy lekestem a csatlakozasomat. Illetve ha hajlando lettem volna rafizetni kicsit es egesz nap csovezni a repteren hogy aztan “talan” felferjek a Volaris utolso jaratara este 10 orakor,,,,  Koszi szepen de nem. Bazdmeg inkabb.

Vettem egy uj jegyet az Interjetnel es 10:00kor mar emelkedtunk is fel. Mindossze 50 perc az ut. Sima landolas. Csomag megvan – hurra. Mar majdnem fasza minden. Termeszetesen elfelejtettem terkepet szerezni a repteren olyannyira siettem a kollektiv taxikhoz. 30 perces utunk alatt a taxis felvilagositott arra hogy az altalam 2 milliosnak hitt Guadalajara mar lassan az 5milliot uti. Huha. Dudalas, kaosz, dugo… imadom!

Nagy nehezen megtalaltuk az utcat amit a tulaj kuldott e-mailbe. Taxis elhajtott en meg taskastol nyomom a csengot mint allat. Kulvarosi kornyek, kisiskolasokat kezenfogva vezetnek a szuleik. Olyan delutan 2 lehetett (persze a mobilom aksija mar a repteren felmondta a szolgalatot).

Bazdmeg. Nincs itthon senki. Nyomom a csengot de nem mozdul semmi. Nagy batran beengedem magam a kapun (habar egybol eszembe jutottak az amerikai sztorik hogy ezert az USAban mar le is lohetnek… ehhhhh). Kopogtam, zorogtem. SENKI. Na most mi a fasz… leultem es elszivtam egy cigit. Vartam.

Kisetaltam az utcara es talaltam par kaktuszt pucolo oreget akiktol internetkavezo felol erdeklodtem. Motyo fel a hatamra es irany. Tunderiek voltak a boltban, miutan nagy nehezen szereztem egy telefonszamot azt felhivva megszereztuk a pontos cimet. Hat varhattam volna abban a kapualjban bassza meg. De minden jo ha a vege jo. Kalandos utazasomat megkoronaztam par uveg sorrel majd ugy doltem be az agyba mint aki hetek ota nem aludt.

Vegre kezdodhet az igazi szappanopera kutyakkal a hazteton… folyt kov.